Inzulinrezisztencia

Az inzulinrezisztencia anyagcsere betegség, amely hatással van a hormonháztartásra, így sokszor jellemző, hogy egyéb endokrin betegségekkel is együtt jár ez az állapot (pajzsmirigy problémák, PCOS).

Legfrissebb kutatások szerint ez a betegség a felnőtt magyar lakosság akár több, mint felét is érintheti.

A betegség kialakulásában genetikai és környezeti tényezők is fontos szerepet játszanak.

Normál állapotban a sejtjeink az inzulin hormon segítségével jutnak cukorhoz, azonban az inzulinrezisztens állapotban a test sejtjei egyre inkább ellenállnak az inzulin hatásának, ezért a hasnyálmirigynek egyre többet kell belőle termelnie, hogy a sejtek hozzá tudjanak jutni a megfelelő mennyiségű vércukorhoz. Amennyiben ez az állapot tartós, akkor egy idő után az inzulintermelő sejtek elkezdenek kifáradni, a cukor pedig felhalmozódik a vérben.

Ennek következtében már a szervezet nem tudja a megfelelő tartományban tartani a vércukorszintet, aminek hosszú távon rengeteg egészségügyi következménye lehet (cukorbetegség, daganatos betegségek, szív- és érrendszeri megbetegedések).

A kínzó tünetek, a rosszullétek, a súlyváltozás, a hajhullás vagy a problémás bőr, a gyakori hangulatingadozás és levertség mind olyan tényezők, amelyek jelentősen rontják az életminőséget, kihatnak az önértékelésre, a munkahelyi teljesítményre és a társas kapcsolatokra is. A termékenységi problémák pedig negatív hatással vannak a női identitásra, önbecsülésre és a párkapcsolatra.

A kellemetlen tünetek és a betegség okozta egyéb nehézségek, mint például a rengeteg orvosi vizsgálaton való részvétel vagy az életmódváltás is stresszel és szorongással jár. A betegeket ért megnövekedett stressz pedig negatív hatással lehet a hormonrendszerre, ez pedig tovább ronthatja a betegség állapotát.

A betegek gyakran érzik magukat reményvesztettnek, dühösnek, jelentősen romlik az életminőségük. Ebben a mentális állapotban nagyobb a pszichés betegségek kialakulásának a veszélye is (depresszió, szorongásos zavarok, táplálkozási zavarok).

Ezért nagyon fontos, hogy az orvosi kezelés, illetve életmódbeli (étkezés, sport) változtatások mellett figyelmet fordítsunk a betegek mentális egészségének támogatására is.

A megfelelő kezeléssel a legtöbb tünet mértéke csökkenthető, sokszor meg is szüntethető, azonban a kezelése élethosszig tart.